Elegem van. Az egész életemből. Úgy érzem, senki sincs mellettem. Ülök az íróasztalomnál, és ránézek a kezemre. Nem jó megoldás, tudom, de.. akkor is. Egy nyomorék vagyok. És egy nyomorék nem érdekel senkit, senkit nem érdekelne, ha bántanám magam. Előveszek egy éles vonalzót és sebeket ejtek a kezemen. Levezettem a bennem összegyűlt feszültséget. Úgy érzem valakinek el kell mondanom, mit csináltam. Készítek egy fotót és elküldöm Zsófinak:
Szabina: ne nevess, ne itjel es ne hülyezz le es ez nem szanalmas
*itelj el
Zsófia: Ez mire jo
Szabina: nem tudom :(
Zsófia: Korzovel csinaltad?
Szabina: nem
Zsófia: Akkor mivel
Szabina: vonalzó élével
Dalma is bantja magat de ő a csipőjet es a combjat szokta
Zsófia: Most csalodtam benned
Attol h valaki meg ezt csinalja neked nem kell
Te bolcsebb vagy
Ne engedd h magaba foglyon az onsajnalat
Szabina: nem Dalmát utanozom
eddig birtam az utalatot. a szenvedeseket. 2 evig birtam
2 eve kezdődött minden
Zsófia: Tudod miert lettem a baratod
Szabina: miert??
Zsófia: Azert mert tetszett h teged nem zavartak az eloiteletek mindennel megbocsatasz
De ha ezt csinalod minden amit szeretek benned elvesz
Szabina: egy ideig birja mindenki. de ha ezt szeretted bennem. akk nem bantom magam többé
Zsófia: Hidj nekem ezzel magadon is segitesz
Ha elkezded nem tudod abbahagyni
Olyan mint a drog
Szabina: nemtudom. meglehet, de ha időben kiszállsz nincs gond
Zsófia: Csak szuksege van az embernek hozza egy jo baratra
Szabina: igen
köszönöm <3
Zsófia: Mindig bizhatsz bennem
Szabina: #hálás
Zsófia: Ne feledd barhova sodor a viz mindig legywn melletted egy batat
Szabina: (y)
Jót tett nekem ez a beszélgetés, Zsófi rávett arra hogy ne csináljam többé. De a jövőt nem láthatom, nem tudom hogy még egyszer erre fogok-e vetemedni. És valóban.. engem nem érdekelnek az előítéletek. Sosem érdekeltek és.. most sem fognak. Kapja be mindenki, akinek nem tetszik, hogy Belieber vagyok.
Kinyitom a szemem. Reggel van. Ránézek az órámra. 6:20. Megnézem a karomat. Eltűntek a bántalmazás nyomai. A vonalzó nem volt elég éles :/ Hallgatok egy kis zenét, majd elindulok a suliba. Késve, de megérkezem. Heni a tekintetével megint mérges rám, hogy megint nem sikerült pontosan beérnem.
Első óra irodalom. A terem előtt leveszem a kabátom, és bemegyek. Leülök a helyemre. Zsófi mögött ülök. Hátrafordul hozzám:
- Mutasd! - ront rám.
- Már nem látszik. - közlöm vele.
Megnézi mindkét karom és belátja, hogy tényleg eltűntek a nyomok.
- A vonalzó nem volt elég hatásos. - mondom.
- Többet ne csinálj ilyet! - mondja
- Rendben - rendezem a dolgot.
Belép az ofő. Ő tartja az irodalmat. Kíváncsian várom, hogy mi lesz. Megemlíti-e hogy mi történt azzal a székes üggyel. De semmi. Versmondásból bezsebelek egy egyest. Szuper :(((( Ha anyu meglátja, ugrott, hogy rá tudjam venni arra, hogy hétvégén felmehessek Dalmához Székesfehérvárra. Brühühü. :'(
Szünetben Henivel sétálunk. És odajön az ofő. Elmondja, hogy a fiúkkal rendezte a dolgokat, és hogy köszöni, hogy szóltam. Erre egy "oké"-val válaszolok.
Egészen az ötödik, azaz töri óráig nem csesztettek.
- Csalódtam benned, Szabina! Nem vagy igazi Belieber!
- Ha igazi Belieber vagy, azt lekapcsolod!
Oda se figyeltem rájuk. Inkább tanultam a törit. Szerencsére nem feleltem. Szünetben nem hagytak békén, mikor az ofővel beszélgettünk, és megemlítettem neki. És azt mondta, hogy ne mutassam ki, hogy idegesít.
Háááát, nem tudom. Legszívesebben tökön rúgnám őket. xdd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése