4. fejezet: Elegem van

Elegem van. Az egész életemből. Úgy érzem, senki sincs mellettem. Ülök az íróasztalomnál, és ránézek a kezemre. Nem jó megoldás, tudom, de.. akkor is. Egy nyomorék vagyok. És egy nyomorék nem érdekel senkit, senkit nem érdekelne, ha bántanám magam. Előveszek egy éles vonalzót és sebeket ejtek a kezemen. Levezettem a bennem összegyűlt feszültséget. Úgy érzem valakinek el kell mondanom, mit csináltam. Készítek egy fotót és elküldöm Zsófinak:
Szabina: ne nevess, ne itjel es ne hülyezz le es ez nem szanalmas
             *itelj el
Zsófia: Ez mire jo
Szabina: nem tudom :(
Zsófia: Korzovel csinaltad?
Szabina: nem
Zsófia: Akkor mivel
Szabina: vonalzó élével
              Dalma is bantja magat de ő a csipőjet es a combjat szokta
Zsófia: Most csalodtam benned
           Attol h valaki meg ezt csinalja neked nem kell
           Te bolcsebb vagy
            Ne engedd h magaba foglyon az onsajnalat
Szabina: nem Dalmát utanozom
             eddig birtam az utalatot. a szenvedeseket. 2 evig birtam
             2 eve kezdődött minden
Zsófia: Tudod miert lettem a baratod
Szabina: miert??
Zsófia: Azert mert tetszett h teged nem zavartak az eloiteletek mindennel megbocsatasz
            De ha ezt csinalod minden amit szeretek benned elvesz
Szabina: egy ideig birja mindenki. de ha ezt szeretted bennem. akk nem bantom magam többé
Zsófia: Hidj nekem ezzel magadon is segitesz
           Ha elkezded nem tudod abbahagyni
           Olyan mint a drog
Szabina: nemtudom. meglehet, de ha időben kiszállsz nincs gond
Zsófia: Csak szuksege van az embernek hozza egy jo baratra
Szabina: igen
             köszönöm <3
Zsófia: Mindig bizhatsz bennem
Szabina: #hálás
Zsófia: Ne feledd barhova sodor a viz mindig legywn melletted egy batat
Szabina: (y)
Jót tett nekem ez a beszélgetés, Zsófi rávett arra hogy ne csináljam többé. De a jövőt nem láthatom, nem tudom hogy még egyszer erre fogok-e vetemedni. És valóban.. engem nem érdekelnek az előítéletek. Sosem érdekeltek és.. most sem fognak. Kapja be mindenki, akinek nem tetszik, hogy Belieber vagyok.

Kinyitom a szemem. Reggel van. Ránézek az órámra. 6:20. Megnézem a karomat. Eltűntek a bántalmazás nyomai. A vonalzó nem volt elég éles :/ Hallgatok egy kis zenét, majd elindulok a suliba. Késve, de megérkezem. Heni a tekintetével megint mérges rám, hogy megint nem sikerült pontosan beérnem.
Első óra irodalom. A terem előtt leveszem a kabátom, és bemegyek. Leülök a helyemre. Zsófi mögött ülök. Hátrafordul hozzám:
- Mutasd! - ront rám.
- Már nem látszik. - közlöm vele.
Megnézi mindkét karom és belátja, hogy tényleg eltűntek a nyomok.
- A vonalzó nem volt elég hatásos. - mondom.
- Többet ne csinálj ilyet! - mondja
- Rendben - rendezem a dolgot.
Belép az ofő. Ő tartja az irodalmat. Kíváncsian várom, hogy mi lesz. Megemlíti-e hogy mi történt azzal a székes üggyel. De semmi. Versmondásból bezsebelek egy egyest. Szuper :(((( Ha anyu meglátja, ugrott, hogy rá tudjam venni arra, hogy hétvégén felmehessek Dalmához Székesfehérvárra. Brühühü. :'(
Szünetben Henivel sétálunk. És odajön az ofő. Elmondja, hogy a fiúkkal rendezte a dolgokat, és hogy köszöni, hogy szóltam. Erre egy "oké"-val válaszolok.
Egészen az ötödik, azaz  töri óráig nem csesztettek.
- Csalódtam benned, Szabina! Nem vagy igazi Belieber!
- Ha igazi Belieber vagy, azt lekapcsolod!
Oda se figyeltem rájuk. Inkább tanultam a törit. Szerencsére nem feleltem. Szünetben nem hagytak békén, mikor az ofővel beszélgettünk, és megemlítettem neki. És azt mondta, hogy ne mutassam ki, hogy idegesít.
Háááát, nem tudom. Legszívesebben tökön rúgnám őket. xdd

3. fejezet: Minden folytatódik :|

Nem nagyon szeretnék suliba menni, de szembe kell nézném az utálóimmal, akárcsak Justinnak.
Szépen felöltözöm, és felveszem a farmerdzsekimet. Végignézek magamon, eszembe jut, hogy a többiek mennyire nem szívlelik a stílusom. Hát akkor forduljanak fel. Eszembe jut Dzsesszika Facebookos üzenete: "Ami neked tetszik, azt hord! Ne mások véleményével tőrödj." Ezt is fogom tenni. Nem érdekelnek a hülye osztálytársaim, a véleményük meg pláne nem. Nekem ez így csini és kész.
Odaérek és látom ahogy jön az egyik osztálytársam, az egyik, aki biztos benne van a piszkálásban. Gyorsan sietek, hogy előtte beérjek. A sor végéhez megyek, ekkor Dóri és Heni jönnek oda:
- Sziasztok! - szólalok meg
- Szia. - jön a válasz.
- Askon gyűlölködő üzeneteket kapok. Olyanokat, hogy nyomorék vagyok stb.
- Askon? - szólal meg Heni, s betűvel kiejtve a szót.
- Askon - javítom ki, sz betűvel mondva.
- Mindegy - vágja rá Heni.
- Amúgy engem mindig néznek ilyen öregek. Ahogy egy néni bámul. Vagy ennyire jól nézek ki vagy a kabát vékony neki.
- Az első - véli Heni.
- Szerintem a második - mondom és abban a pillanatban megszólal a csengő.
- Jaj ne. Tesi - szólal meg Heni.
- Tényleg.-mondja Dóri.
- Jó tesit. - kívánom.
- Az lehetetlen - mondja Heni.
- Nekem meg jó matekot. - említem a jobb sorsomat. - Nekem ötödik óra tesi.
- Mehetek veled matekra? - kérdezi Heni.
- Aha - mondom, persze tudom hogy csak vicc.
Bemegyünk az épületbe. Első óra matek. Piszkálódásuk nélkül lezajlik, szerencsére. A második óra, ének után meg van a tízórai szünet. Nézem át a törit és nagyban a sajtos perecemet rágom. Felnézek és látom, hogy az egyik székből kiesett az ülőrész. Egyik fiú megszólal és a mellettem ülő Jocira mutat:
- Besnyi volt.
- Mi? - szólalok meg. - Egész végig itt ült. - mintha meg sem hallották volna.
Kirohanok az ebédlőből. Én ezt nem nézem tovább. Amit ezek leművelnek mostanában. Már a haverom is célpont. Feszülten várakozok Henire, mikor megjön letámadom és elmondom neki, mi történt.. Közben Dóri is odajön, neki szintén elmondom.
Életvitel órán már végképp betelik a pohár, mikor szintén felhozzák a témát és megint őt hibáztatják. Ekkor határozom el, hogy én szólok az osztályfőnöknek. Mivel a következő szünetben ez nem jön össze, mivel tesink van, így óra után, mivel ez volt az ötödik és nincs több, Henivel megkeressük az osztályfőnököt. Megkérdezünk mindenkit. Végül úgy döntök, hogy beülök tanszobára Henivel és ott el is vagyunk. Utána jön a szünet, amikor is szembetalálkozom az osztályfőnökkel és elmondom neki. Mivel már ettől mérges lett, az askos sztorit meg sem említettem inkább.
- És az askos dolog? - kérdezi Heni.
- Így is mérges volt. Nem akartam fokozni.
Az előbb is írtak nekem. Nem állnak le. Még mindig Justinnal szekálnak. ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG MÁÁÁÁÁÁÁÁÁR.
Na jó, jobb ha tanulok.

Beliebernek lenni nem könnyű :/

2. fejezet: Szörnyű nap :(

Kinyitom a szemem és érzem a friss levegőt a nyitott ablakon keresztül. Boldogsággal tölt el. Eszembe jut, hogy szombaton kaptam azt a csinos párducmintás nadrágot és elmosolyodom. Hallom hogy odalent a nappaliban anyuék beszélgetnek és kávét isznak. Lemegyek.
- Jó reggelt, kicsim! - szólal meg apu.
- Jó reggelt! - majd leülök mellé a kanapéra.
- Kérsz valamit? Egy kakaót vagy egy cappuccinót? - kérdezi anyu.
- Egy capuccinot. - válaszolok.
Miután anyu elkészítette a meleg italt én gyorsan megittam és felmentem a szobámba készülődni. Boldogan indulok a suliba. De ami utána történik arra aztán végképp nem számítok.
A suli közelében vagyok,  kerítésnél, látom hogy nem sorakoznak kint. Gondolom, biztos mert szemerkélt az eső. Így is volt, bent sorakoztak. Besietek, így is majdnem elkéstem. Heninek odaadom a verse olasz fordítását. Búcsúzóul megöleljük egymást és neállok a sor végére.
Csöngetés és reggeli köszöntés után az osztály megfordul. Gondolom magamban, hogy a 31-esben vagyunk az emeleten. Arrébb állok, elengedem a többieket. Bemegyünk az ebédlőbe. Leülök Joci mellé, más hely nincs, vagyis igen, csak ott nincs szék.
Szófoszlányokat hallok: "Bieber", "Belieber". De nem foglalkozok vele. Biztos látták a kiírásomat apa poénjáról.
Óra után odajönnek hozzám:
- Belieber akarok lenni. Hol lehet jelentkezni? - Misi és Máté folyton ezzel piszkálnak. Én meg: Nem kell jelentkezni, az vagy és kész.
- Születni kell ? - kérdezi Misi.
Na erre már csak nevetéssel felelek.
Ugyanez megy fizikán is, mivel hogy tanár nincs.
Hazamegyek, utána jön a java.
Ask.fm-en az osztálytársaim gyűlölködő kérdésekkel bombáznák sorra és sorra.
Bár kész vagyok. Zsófi is nézi, jókat nevet rajta. Látszik, hogy nem őt nevezik nyomoréknak.
Kátai Dzsesszika, Dömötör Gina. A szintén Belieber barátnőim segítenek ezt átvészelni. Dzsesszi olyan aranyos lány. A júniusi bulimra meg is hívtam. Kiderült az is hogy egy megyében lakik Dalmával. (Dalmáról később bővebben) Dalma Székesfehérváron, Dzsesszika pedig Dunaújvárosban lakik. Jó lenne ha Dzsesszi is el tudna jönni a bulimra. ami fergeteges lesz.
A suliban látszólag a többiek az új nacimat sem szívlelték, ugyanis Máté odaküldött egy gyereket hogy kérdezze meg tőlem, hogy megfoghatja e a fenekemet. Mégis mit képzel ez? Mi vagyok én? Sarkikurva? Persze nem ezt üzenem vissza, hanem egy határozott NEM-et. Máté meg elküldi a srácot. xd
Délután nem sokat tanultam. Mélyen érintettek ezek a bántások. Dalma is nagyon hiányzik. Régen beszéltünk már. Elromlott a telefonja.Neki is, csakúgy, mint Heninek. Apropó Heni. Ma délután eljött és felnézett a Facebookjára hogy van-e valami.
Csányi Vivi bevett a táncos Directionerek közé. Évzáró után lesz egy Directioner-találkozó és ott az előre betanult tánccal és 1D-s dalokra táncolva videót készítünk. DVD-re másoljuk és elküldjük az együttesnek, hátha megszánnak minket és ellátogatnak piciny kis országunkba.
Amúgy kiderült később hogy ki az egyik zaklatóm. Azt írta, hogy vállalja, ő Eszti. Ezzel annyi a baj, hogy a suliban 3 Eszti is van. Keserű, Dora és oouu pont nem jut eszembe de sztem ő az. Pont az imént kérdezték ,hogyha írnak neveket írok-e véleményt. Anyu pont most akar elküldeni a gép mellől, de talán tudom húzni az időt. Meg is kéne néznem, Dzsesszika válaszolt-e már. Éhes is vagyok. És fáradt. Zz

Beliectioner vagyok ;) - Szabina

1. fejezet: A szülinap

Ma van Justin szülinapja. Azé a Justiné. Justin Bieberé. Akit sokan utálnak. Őszintén szólva engem nem érdekel, hogy mások utálják e vagy sem. A lényeg, hogy én  szeretem.
20 évvel ezelőtt, 1994. március 1-jén, egy esős keddi napon, 12.56-kor látta meg a napvilágot Kanadában, az Ontario állambeli Londonban, a St. Joseph kórház 2. emeletén található 126-os szobában, AB vércsoporttal,  és Dr. Simon Bexlaham orvos közreműködésével ;)
Már reggel lementem és közöltem anyuékkal, hogy ma nem utálkozhatnak, mert Justinnak szülinapja van. Szerencsémre apu vicces kedvében volt, még ivott is JB tiszteletére. Kijelentésem után 5 perccel ugyanis sörrel a kezében azt mondta, hogy: Bieberre :) Alapesetben utálom ha valaki Biebernek hívja, de most elnéztem :) Ez a nap jól kezdődik.
10 óra körül bementünk anyával a központba. Kaptam 2 nadrágot és egy olyan cipőt, amit már régóta akartam.
Miután hazaértünk szerkesztettem egy képet Justin szülinapja alkalmából, amit fel is raktam Facebookra:

Happy Bday for Justin <33333 <3 (saját) - Gina Dömötör és Dalma Zsólyomi társaságában.

Justin fel is tett egy képet:

Ezek szerint semmi nagy vadulós party nem lesz. A média nem tud belekötni hahhaaa:)

Ez a napom valahogy más volt, mint a többi.. semmi rossz nem történt.. ma senki nem szidta Justint.. nem kötött belém senki.. különb hétvége volt.. és ennek örülök.

De ki tudja mit tartogat a holnap ://

Prológus

A történet egy 13 és fél éves kamaszlányról, Szabináról szól. Az iskolában nem sok barátja van, mivel mikor 8 évvel ezelőtt odakerült nagyon vad természetű volt és az osztálytársai kiközösítették. Ma 8. osztályos és félév van hátra a tanév végéig, míg végül iskolát válthat. 3 osztálytársával jó a kapcsolata: Zsófival, Adriánnal és Jocival. A 7.b Horváth Henijével 2-3 évvel ezelőtt ismerkedett meg a suli udvarán, akivel azóta nagyon jó barátságban van. Sokszor vesztek össze de eddig mindig békét kötöttek. Önbecsülése nagyon alacsony, amióta egy fiú (aki mellesleg egyáltalán nem néz ki jól) azt mondta neki hogy: "Szép vagy. Hazudtam". Ez mélyen megsebezte Szabinát és akárki mondja neki, hogy szép, nem hiszi el. Néha úgy érzi ellene van a világ. Vannak vidámabb, szomorúbb és átlagosabb napjai is. Ilyen volt az a nap is, mikor a történetünk kezdetét veszi.
Ha tetszik a bevezetés, légyszi olvasd a blogom :)

Szabina :|